A szabadkőművesség egy zárt, beavatások láncolatára épülő, jó hírű és szabad férfiakból álló, hagyományőrző testvéri közösség. Sajátos erkölcsi rendszer, amely szimbólumokban és allegóriákban fejezi ki önmagát.
A Magyarországi Jánosrendi Symbolikus Nagypáholy 1990-ben megfogalmazott irányelvei szerint „a Kőművesség felavatáson alapuló, hagyományos, ezoterikus intézmény. Jó hírű, szabad férfiak egyesülése, tekintet nélkül azok hitére, nemzeti hovatartozására, fajára, vagy politikai pártállására, akik egymást testvérnek tekintik, és kötelességüknek érzik, hogy embertársaikkal szemben is hasonlóképpen cselekedjenek”.
A „jó hírű” a feddhetetlenségre vonatkozik, azaz azon tulajdonságokra, amelyek a jelöltet méltóvá és alkalmassá teszik arra, hogy a szabadkőművesek testvérükül fogadják. A „szabad” jelző történelmi eredetű, és arra utal, hogy a hajdani kőművesek nem voltak részei a feudális hűbéri láncnak.