A beavatás lexikális értelemben véve azt az ünnepélyes, szertartásos eseményt jelöli, amely alkalmával a jelölt egy tradicionálisan zárt társaság tagja lesz, illetve ha már tag volt, akkor egy újabb hasonló jellegű szertartás során „magasabb fokra kerül”, ami azt jelenti, hogy a közösség érdemesnek tartja a birtokában lévő és magáénak vallott bölcseleti tudás mélyebb megismerésére.
Valójában azonban senki sem egyetlen alkalomtól válik beavatottá, ez az ünnepélyes esemény csupán egy állomást jelöl, a beavatás ellenben egy hosszú folyamat, ahol a közösség támogatására és az egyén önépítésére, tudásszomjára, jó értelemben vett céltudatosságára egyaránt szükség van.