A dualista Magyarországon szerte az országban működtek szabadkőműves-páholyok és szabadkőműves személyek által létrehozott jótékonysági egyesületek és intézmények.
A Régi Hívek és az Árpád páholyok voltak az Ingyen Kenyér Egyesület fő gondnokai, az Ingyen Tej Egyesület a Minerva páholyhoz kötődött, az Ingyen Cipő pedig a Humboldthoz. Az Eötvös páholy alapította meg a nemi betegek gondozóintézetét a Lipót körúton, valamint a Leányanyák Otthonát. A Deák Ferencz páholy a vakokat, a Corvin Mátyás páholy a siketeket, a Minerva páholy a hajléktalanokat segítette. Több páholy (például a Comenius, a Humanitas, a Humboldt, a Könyves Kálmán) hozott létre gyermekvédelmi szervezeteket és intézményeket. A Deák páholy nevéhez fűződik az első budapesti kölcsönkönyvtár, a soproni Széchenyi páholy pedig útnak indította az országos közkönyvtárhálózatot.
De nem csak a páholyok, hanem egyes szabadkőművesek is végeztek olyan országos jelentőségű filantróp tevékenységet, amelynek nem ritkán mindmáig érezhető a hatása.
Dr. Kresz Géza, a Könyves Kálmán páholy tagja szervezte meg például az Önkéntes Mentő Társulatot, amelyből a mai mentőszolgálat később kinőtt. Dr. Katona Béla, a Demokratia páholy tagja jogvédő egyesületet alapított a szegények számára. Türr Istvánnak, a Corvin páholy tagjának a nevéhez pedig egyebek mellett az Országos Népoktatási Kör megalapítása fűződik.
A példákat még lehetne hosszasan sorolni. Ezen intézmények egy részéről a korabeli közvélemény is tudta, hogy valamilyen formában a szabadkőművességhez köthető.