<=Vissza a Fõmenübe

Mi a szabadkõmûvesség?

A szabadkõmûvesség egy zárt, beavatások láncolatára épülõ, jó hírû és szabad férfiakból álló testvéri közösség. Sajátos erkölcsi rendszer, amely szimbólumokban és allegóriákban fejezi ki önmagát.
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy 1990-ben megfogalmazott irányelvei szerint "a Kõmûvesség felavatáson alapuló, hagyományos, ezoterikus intézmény. Jó hírû, szabad férfiak egyesülése, tekintet nélkül azok hitére, nemzeti hovatartozására, fajára, vagy politikai pártállására, akik egymást testvérnek tekintik, és kötelességüknek érzik, hogy embertársaikkal szemben is hasonlóképpen cselekedjenek".
Az Angol Egyesült Nagypáholy internetes honlapja ekként fogalmaz: "A szabadkõmûvesség férfiak morális és spirituális értékeken alapuló társasága. Tagjai a szervezet tanítását a rituálén keresztül tanulják meg. Ez a rituálé õsi formákat követ, s a kõfaragók öltözékét és szerszámait használja fel allegorikus vezérfonal gyanánt".

Mit jelent az, hogy "jó hírû, szabad férfiak"?

A "jó hírû" a feddhetetlenségre vonatkozik, azaz azon tulajdonságokra, amelyek a jelöltet méltóvá és alkalmassá teszik arra, hogy a szabadkõmûvesek testvérükül fogadják. A "szabad" jelzõ történelmi eredetû, és arra utal, hogy a hajdani kõmûvesek nem voltak részei a feudális hûbéri láncnak.

Mi a beavatás?

A beavatás lexikális értelemben véve azt az ünnepélyes, szertartásos eseményt jelöli, amely alkalmával a jelölt egy zárt, diszkrét társaság tagja lesz, illetve ha már tag volt, akkor egy újabb hasonló jellegû szertartás során "magasabb fokra kerül", ami azt jelenti, hogy a közösség érdemesnek tartja a birtokában lévõ és magáénak vallott bölcseleti tudás mélyebb megismerésére. (Ezen a helyen kell felhívnunk a figyelmet az ezoterikus szó azon eredeti jelentésére, mely olyan tudásra vonatkozik, amit beavatás után, zárt közösségben adnak tovább, azaz kifelé nem közölhetõ.) Valójában azonban senki sem egyetlen alkalomtól válik beavatottá, ez az ünnepélyes esemény csupán egy állomást jelöl, a beavatás ellenben egy hosszú folyamat, ahol a közösség támogatására és az egyén önépítésére, tudásszomjára, jó értelemben vett céltudatosságára egyaránt szükség van.
Mint fentebb említettük, a szabadkõmûvesség beavatásokra épülõ intézmény, azaz a szabadkõmûvesek közé fölvételt nyert jelölt elõször egy ünnepélyes, emelkedett, õsi hagyományokon alapuló szertartáson találkozik a testvéreivel, és a késõbbiek folyamán ugyancsak hasonló jellegû alkalmakon juthat magasabb fokokra. Az elsõ fok, amely a szabadkõmûvességhez való csatlakozásakor elnyerhetõ, az inasfok, ezt követi a legény- és a mesterfok. Ezen három fokozatot szokás szimbolikus fokoknak nevezni.

Vallás-e a szabadkõmûvesség?

Nem vallás, és még csak nem is valláspótlék. Annak ellenére nem, hogy a szabadkõmûvességnek vannak szertartásai, rituáléja és szimbólumrendszere, a szabadkõmûvesnek pedig van hite; és annak ellenére sem, hogy a szabadkõmûvesség olyan elvek és gyakorlatok rendszerébõl áll, amelyek bizonyos értelemben magyarázatot próbálnak adni az élet nagy kérdéseire, illetve rávilágítani az emberi lét értelmére és céljaira. A vallásokhoz hasonlóan a szabadkõmûvességet is morális eszmék és értékek vezérlik, ám a fenti elvek és gyakorlatok nem valamiféle követendõ dogmákban nyilvánulnak meg, hanem a szimbolikában és a rájuk épülõ allegóriákban.
A vallás teológiai kérdés, Isten létének elfogadása ellenben hit kérdése. A szabadkõmûvesség ezt a hitet várja el tagjaitól, a teológiai kérdések megvitatását azonban szigorúan tiltja: a páholyokon belül nincs helye a vallási vitáknak. A szabadkõmûvesség tehát nem egyes emberek természetfeletti hatalmakban való hitét emeli közösségi hitté, hanem olyan embereket kovácsol - beavatás útján - közösséggé, akik hisznek e természetfeletti hatalmak létezésében, ám hogy milyen módon, azt ki-ki a saját vallása szerint teszi. Ebbõl eredõen, mivel minden vallás elõtt nyitott, a szabadkõmûvesség önmaga nem definiálható vallásként. Hasonlóképpen se dogmarendszere, se teológiája nincsen, nem keres megtérni vágyókat, és nem kínál üdvözülést.

Milyen vallást követnek a szabadkõmûvesek?

A szabadkõmûvesség nem firtatja sem tagjainak, sem a hozzá jelentkezõknek a vallási-felekezeti hovatartozását. A tagság egyetlen követelménye e téren az Istenbe vetett hit, ám hogy azt ki miként nevezi és milyen vallás szerint hiszi, annak taglalása nem tartozik a szabadkõmûvesség keretei közé. Sõt: vallási és teológiai kérdések felvetése, azok megvitatása a szabadkõmûves-páholyokban szigorúan tilos.
Istent a szabadkõmûves beszédmódban és rituálékban a Világegyetem Nagy Építõmesterének nevezik.

Politizál-e a szabadkõmûvesség?

Nem politizál, sõt a vallási kérdésekhez hasonlóan a politikai kérdések taglalása is szigorúan tilos a páholyokban. A szabadkõmûvesség továbbá nem tekinti feladatának aktuális társadalmi kérdések megoldását sem. Ugyanakkor támogatja emberbaráti, segítõ intézmények mûködését, illetve az ilyen jellegû programokat, mi több, maga is aktívan jótékonykodik.

Lehetnek-e nõk is szabadkõmûvesek?

A szabadkõmûvesség (mint megannyi más archaikus intézmény) nem fogad nõket tagjai sorába. Mindazonáltal a nõket tiszteli és igen nagyra becsüli; a szabadkõmûvesek a bármely testvérük által megjelölt nõi hozzátartozót nõvérükül fogadják.

Melyek egy szabadkõmûves legfõbb kötelességei?

Minden szabadkõmûves elsõ számú kötelezettsége az, hogy teljesítse kötelességeit a családja, a szabadkõmûves testvérei, az embertársai és a hazája iránt - ennek szellemében és az ezt alátámasztó erkölcsi normák szerint élje életét s végezze napi munkáját; legfõképpen azonban folyamatosan törekedjen arra, hogy önmagát jobb emberré tegye.

Titkos társaság-e a szabadkõmûvesség?

Noha gyakran aggatják rá ezt a hangzatos kifejezést, a szabadkõmûvesség nem titkos társaság. Célszerûbb inkább olyan zárt, diszkrét közösségnek tekinteni, amely mûködésének egyes lényegi elemei és az azokkal kapcsolatos információk kizárólag a tagság számára ismertek. Más dolgok (így pl. története, elérhetõsége, elvei) azonban nyilvánosak.

Vannak-e a szabadkõmûvességnek titkai?

Ugyan a kifejezés szoros, lexikális értelmében véve nem titkos társaság, a szabadkõmûvességnek a beavatáson alapuló, zárt közösségek jellegébõl adódóan vannak titkai. Ezen titkok egyrészt az olyan információk történelmileg indokolt védelmét jelentik, mint pl. az élõ tagok névsora, egymás felismerésének módozatai és így tovább. Másrészt viszont a legnagyobb és egyben az egyetlen igazán elmondhatatlan titok a szabadkõmûves lét, a szabadkõmûvesség átélésének mikéntje.

Elmondhatja-e magáról valaki, hogy szabadkõmûves? S a társairól?

Saját szabadkõmûves mivoltát - amennyiben ezt így érzi jónak vagy szükségesnek - bárki elmondhatja a nem szabadkõmûveseknek. Még életben lévõ szabadkõmûves testvéreinek kilétét ellenben azok kifejezett beleegyezése nélkül nem fedheti föl.

Mi köze van a szabadkõmûvességnek a valódi kõmûvesekhez és kõfaragókhoz?

A szabadkõmûvesség a hajdani kõfaragók szerszámait és öltözékét használja föl rítusaiban allegória és vezérfonal gyanánt. A középkori kõmûvescéhek a hasonló felépítésû és jellegû ókori kõmûvesközösségekre eredeztethetõk vissza. A kõmûvesek és a kõfaragók ugyanis már az ókori görögöknél és a rómaiaknál is zárt közösségeket alkottak. Ezen közösségek speciális rituális szertartásokat használtak pl. egy új tag fölvételénél. Zártságuk egyfelõl a szakmai, építészeti titkok védelmét jelentette. Másfelõl ugyanakkor azon sajátosságából eredõen, miszerint benne szimbiózisban találkozik az emberi akarat és az afeletti erõ, illetve allegorikus értelemben akár a Teremtés folyamatával is rokonítható, az építészet már az emberi történelem kezdetétõl fogva megkülönböztetett figyelemben részesült. A fentiekbõl kifolyólag az építészetben igen korán nagy szerep jutott a szimbolikának, továbbá azt is tudjuk egyes õsi leírásokból, hogy minden bizonnyal a kõfaragóké volt az elsõ szakmai szervezõdés.
A középkorban az építkezésrõl építkezésre vándorló kõmûvescéhek az építtetõ - olykor az egyház, olykor pedig egy-egy földesúr - védelmét élvezték. Ezen patrónusok közül kerültek ki azok a tiszteletbeli céhtagok, akik nem építõmesterként elõször nyertek felvételt ezekbe a céhekbe. A pontos eseménysor részleteiben nem ismert, és dokumentációk hiányában nem is valószínûsíthetõ, hogy részleteiben megismerhetõ lesz, azonban jó eséllyel feltétezhetjük, hogy a 17. századi Angliában és Skóciában zajlott le az a folyamat, amely során a kõmûvescéhekben (az építõpáholyokban) olyan nagy számban jelentek meg a szakmájukat tekintve nem építészettel foglalkozó tagok, hogy végül õk kerültek többségbe. Innentõl fogva mondhatjuk azt, hogy az addigi operatív kõmûvességet fölváltotta az ún. spekulatív szabadkõmûvesség. A társadalmi-gazdasági változások során a szakmai jellegû építõszervezetek megszûntek, a belõlük kinövõ szabadkõmûves-páholyok pedig onnantól fogva már nem építészettel, hanem filozófiai, morális és spirituális kérdésekkel foglalkoztak, úgy, hogy allegóriáikban és szimbolikájukban megõrizték a céhes eredetû kõmûveshagyományokat.

Miért "szabadkõmûves?"

Egyes vélekedések szerint a "szabad" megjelölés arra utal, hogy a kõmûvesek feudális és egyéb kötöttségektõl mentesen vándorolhattak városról városra, országról országra, aszerint, hogy mikor és hol kaptak munkát. Mások viszont úgy gondolják, hogy a "szabad" nem a kõmûvesekre, hanem az általuk megmunkált kõre vonatkozik, olyanformán, hogy "szabad kõ"-nek nevezték azt, ami nem közvetlenül a kõbányából került a kõmûvesek kezei alá, hanem már átesett egy elõzetes megmunkáláson, csiszoláson. Ez utóbbi magyarázat a modern szabadkõmûvesség számára allegóriaként is értelmezhetõ, hiszen a jelöltnek már a beavatása elõtt is rendelkeznie kell bizonyos kvalitásokkal ahhoz, hogy szabadkõmûves lehessen.

Mikortól számítjuk a modern szabadkõmûvesség megjelenését?

1717. június 24-én négy londoni páholy tagsága megalapította a világ elsõ Nagypáholyát. Ezt a dátumot tekintjük a modern szabadkõmûvesség megjelenésének, mivel ekkor, illetve az ezt követõ években alakultak ki a szabadkõmûvesség mai struktúrájának keretei. A szabadkõmûvesség innentõl fogva villámgyorsan elterjedt elõbb Európa, majd a többi kontinens számos országába.

Mi a Nagypáholy?

A szabadkõmûvesség legfelsõbb szuverén szervezeti eleme. Legalább három páholy alkothat egy Nagypáholyt. A Nagypáholy fennhatóságának területe általában megegyezik a számára otthont adó állam területével, azonban olyan eset is létezik, hogy valamely államban csak egy vagy két szabadkõmûves-páholy mûködik, amelyek aztán valamely másik állam Nagypáholyának védelme alá helyezik magukat.
A Nagypáholy élén a határozott idõre választott Nagymester áll, a Nagypáholy tisztikarát (vezetõségét) ugyancsak választják.
"Nagypáholyt" bármely, magát "szabadkõmûvesnek" nevezõ közösség alapíthat, azonban ezeket az irreguláris szervezeteket a világ szabadkõmûvesei nem ismerik el regulárisnak.

Mi a páholy?

A szabadkõmûvesség szervezeti alapegysége. A nagypáholyi alkotmány biztosította keretek között a páholy bizonyos autonómiát élvez: tisztviselõit, így vezetõjét, a Fõmestert is saját tagjai közül határozott idõre választja. Tagjai meghatározott idõközönként egy speciálisan berendezett helyiségben - általában a páholyházban - találkoznak.

Mi igaz a nemzetközi szabadkõmûves-összeesküvésrõl szóló vádakból?

Minden Nagypáholy szuverén, egymástól független szervezet, nemzetközi szabadkõmûves központ és globális szabadkõmûves felsõbb hatóság nem létezik. Éppen ezért nincs nemzeteket és országokat behálózó és átfogó szabadkõmûves tevékenység, hiszen minden Nagypáholy a saját munkáját végzi, a saját illetõségi területén, a saját tradíciói és elvei alapján, a számára létezõ lehetõségek és körülmények között. A nemzetközi szabadkõmûves-összeesküvésrõl szóló vádak nem igazak.

Folytat-e a szabadkõmûvesség nemzetellenes tevékenységet?

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy 1990-ben kibocsátott irányelvei között ezt olvashatjuk: "Minden tag kötelezettséget vállal arra, hogy engedelmeskedik azon ország törvényeinek, amelyben tartózkodik, vagy amelyik számára védelmet biztosít. A magyar szabadkõmûves kötelessége ezen felül hazája szabadságának és függetlenségének védelme, valamint az, hogy legjobb tehetsége szerint járuljon hozzá a béke fenntartásához."
A magyar szabadkõmûvesek igen sokat tettek hazájuk és nemzetük fölemelkedéséért. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy hazánk legrégebbi, ma is mûködõ civil szervezete.
Számos olyan ismert és neves személyiségrõl, akik a magyar szabadságért, függetlenségért, tudományért és kultúráért dolgoztak, tudjuk, hogy szabadkõmûvesek voltak - gondoljunk csak (a teljesség igénye nélkül) az elsõ nemzeti könyvtárat és gyûjteményt létrehozó Széchényi Ferencre, a nyelvújító Kazinczyra, a keszthelyi Georgikont megalapító Festetich Györgyre, az olimpiai bajnok és építész Hajós Alfrédra, az 1848-as honvédtábornok Klapka Györgyre, a világhírû zeneszerzõ Liszt Ferencre, az író-muzeológus Móra Ferencre, Székely Mihály operaénekesre, és még lehetne sorolni.
Hasonló példákat találhatunk más nemzeteknél. A nemzetellenesség vádja különösen nevetségesnek mondható annak fényében, hogy egyes országokban (így például Angliában vagy Svédországban) a királyi család tagjaiból kerülnek ki az ottani Nagypáholyok vezetõi.

Igaz-e, hogy a szabadkõmûvesség valójában egy elitklub, amelynek tagjai egymást támogatják és segítik elõmenetelükben?

A szabadkõmûvesség óvatosan, nagy gonddal válogat a jelentkezõk között, éppen ezért a felvételi folyamat gyakran elhúzódik, a végleges döntés (amely gyakran elutasító) meghozatala nem megy egyik napról a másikra. Ennek azonban nem az az oka, hogy a szabadkõmûvesség valamiféle elitklub kívánna lenni, hanem az, hogy a jelentkezõk között szellemi, spirituális és intellektuális kvalitások alapján szelektál.
A szabadkõmûvesek testvérnek tekintik egymást (mint ahogy lényegében valamennyi embertársukat a testvérüknek vallják), éppen ezért ha valaki bajba jut, azonnal a segítségére sietnek. Ugyanakkor egyik szabadkõmûves sem használhatja fel tagságát sem társadalmi elõmenetele során, sem arra, hogy ezáltal valamiféle különleges elbánásmódban részesüljön.

Egységes-e a világ szabadkõmûvessége?

A világ szabadkõmûvessége nem egységes. Az elsõ törésvonalak mindjárt a modern szabadkõmûvességnek a kontinensre való átterjedése után jelentkeztek. Angliában ugyanis akkor már fennálltak azok a keretek, amelyek között egy demokratikus ország mûködik, ezzel párhuzamosan pedig civil társadalomról beszélhetünk. Európa nagy részében viszont ugyanebben az idõben abszolút monarchiákat találhatunk. Ilyen körülmények között érthetõ, hogy más kérdések foglalkoztattak egy angliai szabadkõmûves-páholyt, mint mondjuk egy franciaországit, ahol a történelemben korábban nem tapasztalt módon találkozhatott elõször egymással polgár és nemes.
A fentiek az eredendõ okai annak, hogy míg a tradicionális angolszász, reguláris szabadkõmûvességet már a 18. században is elsõsorban a befelé fordultság és a spirituális érdeklõdés jellemezte, és az ottani szabadkõmûveseket leginkább bölcseleti és morális kérdések foglalkoztatták, addig a kontinens nagy részén a szabadkõmûves-páholyokban szóba kerültek a társadalmi és politikai problémák, illetve azok megoldásának lehetõségei. Ezen felfogásbeli eltérés 1877-ben vezetett nyílt szakadáshoz, amikor is a Francia Nagyoriens kivette szertartásrendjébõl a Világegyetem Nagy Építõmesterének megemlítését. Innentõl kezdve szokás angolszász vagy reguláris, illetve latin vagy irreguláris rendszerû szabadkõmûvességet emlegetni.
1929-ben az Angol Egyesült Nagypáholy kiadta Basic Principlesként ismert alapelveit, ami tulajdonképpen azon jellemzõk gyûjteménye, amelyek alapján egy reguláris nagypáholy egy másik szervezetet elismerhet szabályos, azaz reguláris szabadkõmûves-nagypáholynak. Ennek legfontosabb kitételei: Nagypáholyt vagy egy másik Nagypáholy, vagy legalább három páholy alapíthat; a szabadkõmûves tagság feltétele a hit a Világegyetem Nagy Építõmesterében; a Nagypáholy és a páholyok tagsága kizárólag férfiakból állhat; a páholyokon belül a vallási és a politikai kérdések megvitatása szigorúan tilos. Innentõl fogva beszélhetünk reguláris és irreguláris szabadkõmûvességrõl. Az ezen elveket magukénak valló reguláris Nagypáholyok nem tartanak szabadkõmûvesi kapcsolatot a számtalan, magukat szabadkõmûvesnek valló, ám ezen elvek elfogadása híján reguláris elismertséggel nem rendelkezõ irreguláris szervezettel.

Melyek a magyarországi szabadkõmûvesség történetének legfõbb állomásai?

A hajdani Magyar Királyság területén elsõsorban a Felvidéken találhatjuk meg az egykori kõmûvescéhek mesterjeleit. Egyes források szerint a legjelentõsebb magyarországi operatív építõpáholy Kassán dolgozott.
Az elsõ modern szabadkõmûves-páholy a korabeli Magyarországon Brassóban alakult meg, 1749-ben. Ezt gyorsan követte a többi. A páholyok többnyire latin vagy német nyelven, illetõleg német vagy lengyel (varsói) fennhatóság alatt mûködtek. Ebben az idõben bécsi páholyokban is dolgoztak magyarok. Különös jelentõsége van a Mária Terézia udvarában szolgáló testõríróknak, így például Barcsay Ábrahámnak, Orczy Lõrincnek, vagy Báróczy Sándornak, aki nevéhez fûzõdik az elsõ nagyobb terjedelmû magyar szabadkõmûves nyelvemlék. Ugyancsak Bécsben szabadkõmûveskedett Born Ignác magyar származású természettudós, akirõl minden valószínûség szerint Mozart a Varázsfuvola Sarastro nagymesterét mintázta. De nem szûkölködtek a magyarországi páholyok sem jelentõs személyiségekben, elegendõ csak - a teljesség igénye nélkül - Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Ráday Gedeon, Széchényi Ferenc vagy Kármán József nevét megemlíteni.
Mária Terézia nem nézte jó szemmel a szabadkõmûveseket, csupán férje érintettsége miatt nem tiltotta be õket. Fia és utóda, II. József igyekezett a szabadkõmûvességet a maga szolgálatába állítani, ennek megfelelõen rendeletekkel szabályozta mûködését. 1795-ben azonban I. Ferenc császár egész birodalmában, így Magyarországon is betiltotta a szabadkõmûvességet. Annak újraindulására - bár 1848-ben történtek erre halovány kísérletek - csak hét évtizeddel késõbb került sor.
1861-ben, egyelõre illegálisan, de magyar nyelven dolgozó szabadkõmûves-páholy alakult Pesten. A Szent István páholy néhány hónap után megszûnt, ám léte jelentõs lökést jelentett a magyarországi szabadkõmûvesség újraindítása felé. Mintegy fél évvel a kiegyezést szentesítõ törvények kihirdetését követõen, 1868 februárjában a belügyminiszter engedélyt adott szabadkõmûves-páholyok alapítására Magyarországon. (Érdekesség, hogy ezzel egy idõben Ausztriában nem kapott zöld utat a szabadkõmûvesség, ott továbbra is érvényben maradt az 1795-ös betiltás, úgyhogy az osztrák szabadkõmûvesek Magyarországra jártak át dolgozni és testvérekkel találkozni.) Közülük az elsõ, az Egység a hazában nevû páholy 1869-ben megkapta az Angol Nagypáholy elismerését. Innentõl fogva egymás után jöttek létre az angol, illetve a francia orientációjú magyarországi páholyok, ezek egyesülésébõl alakult meg elõször 1870-ben az angolszász rendszerhez tartozó Jánosrendi Nagypáholy, egy évre rá pedig a latin rendszerû Magyar Nagyoriens.
1886-ban a világon máig egyedülálló módon a két különbözõ orientációhoz, illetve Nagypáholyhoz tartozó magyar páholyok az ekkor létrejött Magyarországi Symbolikus Nagypáholy égisze alatt egyesültek. Innentõl 1919-ig datálhatjuk a magyar szabadkõmûvesség virágkorát: ebben az idõben közel száz páholyban mintegy 11 ezer szabadkõmûves dolgozott, közöttük olyan neves személyiségek, mint Ady Endre, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezsõ, Pulszky Ferenc, Benedek Elek, Kresz Géza, Heltai Jenõ, Bláthy Ottó, és sokan mások. A szabadkõmûvesség érezhetõ súllyal jelen volt a dualizmus kori Magyarország társadalmában, és ez nem csupán az akkoriban szabadkõmûvesi közremûködéssel létrejött jótékonysági intézmények nagy számában mérhetõ, hanem jelentõs hatást gyakorolt a kor szellemi miliõjére is.
A Tanácsköztársaság betiltotta a szabadkõmûvességet Magyarországon, és ez nem változott a Horthy-korszakban sem. 1945-ben a hatóságok újra engedélyezték a szabadkõmûves-páholyok mûködését, az amerikai pátenssel ismét dolgozó Magyarországi Symbolikus Nagypáholynak azonban ezúttal csak öt esztendõ adatott meg: hiába Benedek Marcell Nagymester minden igyekezete és diplomáciai képessége, az államszocializmussal nem férhetett össze a szabadkõmûvesség erkölcsi rendje és gondolati szabadsága, 1950-ben megint csak a betiltás jutott osztályrészül a magyar szabadkõmûveseknek. Ez így maradt 1989-ig, amikor is a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újraindulásakor az angolszász rendszerhez csatlakozott, egyúttal reguláris Nagypáhollyá vált, és ebbéli minõségében dolgozik mind a mai napig.

Hol tart ma a magyar szabadkõmûvesség? Mekkora hatalma van a magyar szabadkõmûveseknek?

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholyhoz tartozó 11 magyarországi páholyban jelenleg mintegy 400 szabadkõmûves dolgozik. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt a világ 142 szabadkõmûves fõhatósága ismeri el egyedüli szuverén magyar szabadkõmûves fõhatóságként, ezzel egyike a világ legelismertebb Nagypáholyainak.
Mindezekkel együtt a magyar szabadkõmûvességnek semekkora hatalma nincsen, de nem is törekszik arra, hogy hatalma legyen. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy az elmúlt években kialakult gyakorlat szerint nem fogad be tagjai közé aktív politikusokat. A magyar szabadkõmûvesség egyetlen kifelé irányuló célja az, hogy szellemi kisugárzását erõsítse.

Ki lehet szabadkõmûves?

Szabadkõmûves lehet minden jó hírû, szabad férfi, aki a 24. életévét betöltötte, bármely vallás szerint, de hisz Isten létezésében, a szabadkõmûvesség alapeszméit a magáénak érzi, és akit természetesen a szabadkõmûvesek a testvérükül fogadnak.

Hogyan lehet csatlakozni?

A szabadkõmûvesség nem toboroz tagokat. Aki szabadkõmûves szeretne lenni, az keressen az ismerõsei körében szabadkõmûveseket.
Ha ilyet nem talál, vegye fel a kapcsolatot a Magyarországi Symbolikus Nagypáhollyal a következõ címek valamelyikén:

1446 Budapest, Pf. 395.,
illetve
nagypaholy@gmail.com